varga_lászló
varga_lászló

Varga László

Múlt a Jövőért Díjat kaptam 2011 évben.

2005-ben nyertem felvételt a Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába kéttannyelvű gépész szakra. A képzés 1+4 éves időtartamra vonatkozott: Az első évben az érettségi tantárgyak megalapozása mellett, főként az idegennyelv (választhatóan német vagy angol) oktatása kapta a főszerepet. Ennek eredményeképpen az év végen osztályom nagy része, beleértve engem is, egy középfokú (B2) nyelvvizsgával büszkélkedhetett. Azt ezt követő négy év az érettségihez szükséges tananyag elsajátításán kívül kiváló gépészeti szakmai alapismereteket is adott. Különböző kéziszerszámok használatát sajátítottuk el, hegesztettünk ívvel és lánggal, gyalultuk és köszörültünk, esztergáltunk és martunk a HKF-et precízen adagolva. Később a papír alapú, illetve a számítógépen történő műszaki ábrázolás rejtelmeibe is betekintést kaptunk, amit a CNC gépek vezérlésénél közvetlenül kamatoztathattunk. 2010-ben az érettségi vizsga akadályait az egész osztály mondhatni könnyűszerrel vette, én személy szerint színötös bizonyítványt szereztem. Továbbá legtöbb társammal együtt, a német nyelven történő történelem és informatika érettségiknek és az emelt szintű német érettséginek köszönhetően, egy felső fokú (C1) nyelvvizsgával is gazdagodtunk. Ezt követően az osztály majdnem egésze az iskolában való maradás mellett döntött, hogy gépészeti tanulmányainkat a Jedlik iskola egy éves középfokú CNC forgácsoló illetve CAD/CAM informatikus képzésével megkoronázzuk. Talán mondanom sem kell, hogy ezen vállalkozásunk is teljes sikerrel zárult.

Életünknek ezen szakaszában útelágazáshoz érkeztünk. Quo vadis, azaz merre tovább? Elégedjünk meg az eddig elért eredményekkel, vagy folytassuk a szakmai, de ugyanakkor szívünk fájdalmára a nőnemű évfolyamtársaktól mentes utunkat, vagy pedig kezdjünk bele valami egészen másba. Pozitív kimenetelt remélve az osztály döntő többsége a tanulmányok egyetemi szinten történő folytatása mellett döntött, melynek fontosságát szeretném kiemelni. A tapasztalatok mindenképp azt mutatják, hogy a legjobb befektetés az oktatás. Én, hosszas gondolkodás után, a három út közül az utolsó kettő ötvözete mellett döntöttem és jelentkeztem fizikus képzésre. A mérnöki szakma egy nemes hivatás, az ország elitjébe tartozó mesterség. Mindazonáltal, a mérnökök általánosságban a „hogyan” kérdésre felelnek: Hogyan munkáljuk meg a munkadarabot? Hogyan készítsük el a kívánt alkatrészt? Viszont az élet nagy kérdésein merengő fizikusok a „miért” kérdésre próbálnak választ adni: Miért van négy alapvető kölcsönhatás a természetben? Ezeket miért nem tudtuk eddig összeegyeztetni? Miért engedik meg a természeti törvények az élet létrejöttét? Így, Jedlik Ányos nyomdokaiban, a miértekre választ keresve kezdetem bele 2011-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Fizika BSc képzésebe, amit 2014-ben kiváló minősítéssel végeztem el. Diplomamunkámat a budapesti Wigner kutatóintézet (régi nevén KFKI) magyar CERN CMS csoportjánál készítettem el. 2017-ben az ELTE részecskefizikus MSc képzésén szereztem diplomát. MSc-s tanulmányaim közben megtanultam középfokon angolul (B2), illetve egy évet a svájci székhelyű CERN kutatóintézetben töltöttem el alkalmazott fizikus munkakörben.

Jelenleg a németországi GSI, nehézion kutató intézetnél dolgozom PhD kutatóként kísérleti nukleáris asztrofizika témakörében a heidelbergi egyetemmel asszociációban. Doktori disszertációm témája a proton-elfogási reakció megvalósítása radioaktív nyalábbal a Gamow-ablakhoz közeli energiákon.

Írásom második szakaszában szeretnék köszönetet mondani a Jedlik iskolának, Bogisich Ferenc úrnak, illetve szeretném ösztönözni a Jedlik diákságát. Őszintén megvallva, a Jedlikben eltöltött első éveim alatt én nem tartoztam a legjobb magatartású diákok közé, az általam elkövetett diákcsínyek listája elérne a 114-es teremtől talán egészen Hatos Hajnalka tanárnő irodájáig is… Viszont nagyjából 17-18 éves koromban nagyot fordult velem a világ. Elhatároztam, hogy szeretnék nyomot hagyni a világban, bármennyit is kell tanulnom, fejlesztenem magamat a cél elérése érdekében. Ehhez a Jedlik Ányos Szakközépiskola kiváló alapokat nyújtott mind a nyelvi képzés terén, mind pedig szakmai szemszögből. Elhatározásom után pár évvel már meg is mutatkozott munkám gyümölcse: az elnyert Múlt a Jövőért Díj további óriási motivációt és megerősítést adott, hogy a jó úton haladok. A díjat a mai napig életutam legnagyobb elismerései közt tartom számon és külön szeretnek tisztelegni a jövőt építő mivolta előtt. A Jedlik országosan is kiemelkedő oktatását (Póda László tanár úr szavaival: „hegyi vadász kiképzés”) talán az is bizonyítja, hogy az ELTE Fizika BSc képzését az előírt tantervet tartva csak nagyon kevesen tudták befejezni. Győrből, a többi nagy múltú iskolát beelőzve, kizárólag egyetlen Jedlikes tanuló voltam. Későbbi pályafutásom során megszámlálhatatlan alkalommal hasznosítani tudtam a középiskolában megszerzett műszaki ismereteket, illetve az idegen nyelv ismeretét. Szeretném még megemlíteni a sport hasznosságát, amit Oszi bácsi (Szabados Oszkár) edzésein keresztül éltem meg. A röplabda által életre szóló barátságokra és nagyon sok ismerősre tettem szert.

Végül kissé talán közhelyesen, de minden izében valósan az tudnám tanácsolni a mindenkori diákságnak, hogy ne féljenek nagyot álmodni, mert Jedlikes diákok igenis nagy dolgokra hivatottak!