major_péter

Cégünk egyik terméke, bal oldalon az általam is fejlesztett Instructor Operator Stationnel – amivel a repülés szimulációt vezérli a repülésoktató.

major_péter
major_péter

Magyar Katasztrófavédelem számára készült AR térképszoftver, amely Palkonya elárasztását mutatja be.

Major Péter

Múlt a Jövőért Díjat kaptam 2008-ban.

Furcsa belegondolni, de az én szakmai fejlődésem egy Győr-Moson-Sopron megyei faluban, Rábakecölben kezdődött, ahol egy fiatal - az egyetemet éppen befejező - technika tanárnő általános iskola hatodik osztályban technika órán bemutatta számunkra a MS-DOS alatt futó Turbo Pascal 6.0 fejlesztői környezetet.

Az ikonikus kék háttérrel és rajta sárga betűkkel, karakteres üzemmódban működő program megismerése osztálytársaim számára talán nem volt ez jelentős esemény, de számomra lehetővé tette, hogy különösen hamar, már középiskola előtt eldöntsem, hogy én informatikai vagy legalább is valamilyen mérnöki pozícióban szeretnék dolgozni majd egyszer a messzi jövőben.

Úgy gondolom, hogy e korai elhatározódás nagy szerepet játszott szakmai fejlődésemben, mert fókuszt adott számomra, és lehetővé tette, hogy számos szakmai ismeretet sokkal hamarabb sajátítsak el, mint kortársaim: míg ők többnyire csak az egyetemi évek elején jutottak első igazi programjaik elkészítéséig, én már az általános iskola hatodik osztályától kezdve aktívan programoztam szabadidőmben.

Ez a szakmai elköteleződés, és édesapám Jedlikes élményei vezettek el a győri Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Szakközépiskola és Kollégium felé. Ez egy elég hosszú név egy középiskolának, amit hamar megtanultam számos tanulmányi verseny jelentkezési lapjának kitöltése közben, ahol is az “informatikai” szó elérésekor már rendre elfogyott a hely. Az országos versenyekre járás és helyezések elérése – legyen szó matek (16.), fizika (4.) vagy informatika OKTV (9.)-ről, vagy OSZTV-ről (1.) – számomra a középiskolás lét szerves részét képezte, köszönhetően annak, hogy a tanáraink folyamatosan bíztattak minket, hogy próbáljuk ki magunkat ilyen megmérettetéseken.

Számomra a Jedlik teret jelentett, ahol az idő nagy részében azt tanulhatom, ami leginkább érdekel, és közben kísérletezhetek is a különböző technológiákkal. Az sem elhanyagolható tény, hogy az iskola lelkes és tehetséges tanári kara nem csak a szakmai, természettudományi tárgyakat tudta kiválóan kezelni, de még azokat a tárgyakat is meg tudták a diákokkal szeretetni, amelyek mérnöki irányultságú embereknél általában kevésbé favorizáltak. Az irodalom, a történelem és az idegen nyelv órákról különösen sok emlék él bennem, ráadásul, ha az ember külföldre megy dolgozni, ír egy hivatalos levelet, dokumentációt, vagy – az én esetemben – regényírással próbálkozik, akkor ez is hasznosul mind.

Jedlikes pályafutásom 2003-tól 2008-ig tartott informatika szakirányon. A négy éves alapképzés utáni szakmai évben több OKJ-s képesítést is szereztem: Számítástechnikai Programozó, Rendszerinformatikus és Multimédia-fejlesztő irányban. És bár e “papírokat” nem használtam az egyetem utáni munkába álláskor, az általuk szerzett tudás értékéhez nem fér kétség: a Jedlikes programozás oktatás gyakorlatias megközelítése pótolhatatlan, egy szerver, hálózat konfigurálása értékes tudás, egy jó prezentáció és marketing anyaggal pedig szinte mindent el lehet adni. A középiskolás évek végén kapott Múlt a Jövőért Díj számomra nem csak elismerést jelentett, de egyfajta elvárást is, hogy hűen képviseljem azt, amit a díj jelképez.

A Jedlik után a BME-n folytattam tanulmányaimat mechatronikai mérnöki szakon, ahol az informatikai tudásom, gépészeti és elektronikai ismeretekkel egészítettem ki. Így az egyetem alatt már olyan projekteket valósítottam meg, mint: számítógépes látás alapú forgalomszámlálás, kutyák mozgásának jelölő nélküli háromdimenziós rögzítése, gerincferdülés diagnosztika vagy 3D szkennelés GPU-alapon személyre szabott cipők gyártásához. Melyekből három dobogós, köztük egy első OTDK helyezés, több tudományos cikk és konferencia szereplés is született, ezeken keresztül pedig számos ösztöndíj is elérhetővé vált.

A mechatronikai mérnöki mesterdiploma megszerzését követően, egy Kanadai repülés-szimulációval és pilótaképzéssel foglalkozó cégnél helyezkedtem el, ahol azóta is dolgozom (6 éve). Munkám miatt sokat repülök - elsősorban Kanadába és Németországba – ahol jelenleg egy vadászrepülő szimulátoron dolgozom. Emellett fele időben egy kisebb magyar csapat technikai vezetőjeként egy AR alapú térképet is fejlesztek.

A Jedlikben szerzett programozási alaptudást nap mint nap használom, és az én esetemben a matek és fizikaórák tananyaga is hasznosul, meg persze amit az egyetemen hozzátett az ember.

A diákoknak azt üzenem, hogy becsüljék meg és használják ki a Jedlikben töltött éveket, mert itt még elég idejük van mind a kísérletezésre, mind a nekik szimpatikus témák jobb megismerésére, ezekre később komoly szaktudást építhetnek. A programozás mellett a nyelvtanulást, különösen az angol elsajátítását tudom hangsúlyozni, amely megnyitja az ember előtt a világot. Ha keresnek egy témát ami érdekli őket, és becsületesen dolgoznak, nem hagyják magukat, akkor igen messzi juthatnak.